Oniichan Control

Második bejegyzésemben egy manga kapta a megtiszteltetést, ami nem más, mint az Oniichan Control. A címből már sejthető, hogy mi is lappang a középpontban. Igen, egy bátyus és húgica esete egymással, érdekes tálalásban. A mangaka, Kagesaki Yuna, akinek hálával tartozhatunk eme remek történetért (és a Higurashi naku koro ni is neki köszönhető). Hirose Goushi egy kissé beteg alak, ugyanis teljesen odavan a húgáért, természetesen félreérthető módon. Ő is egy fajta otaku, csak annyiból, hogy nem animék töltik be szobáját poszterek képében (és más egyéb), hanem a húga köszön vissza mindenről. Hogy erre családja ne jöjjön rá, főleg az érintett személy, így Tokyo-ba költözik, hogy rajonghasson drága húgáért. Így akár vége is lehetne, de nem ugyanis Hiroshi számára érkezik a csapás (3 év után), húgi képében, aki jól tudja, hogy bátyja hogyan is érez. Megkezdődik a leselkedés, amit persze Noa végez el. Lényegében kínozza bátyját, de ennek is meg van az oka... ő is így érez.
Véleményem: bevallom őszintén, szeretem az ilyen típusú mangákat illetve animéket (pl: Koi Kaze), de nem beteges tálalásban. Noa karaktere egyszerűen idegesítő, ahogy bánik a testvérével eléggé visszataszító. Ráadásul a megbánás nem igazán köszön vissza, legalábbis azon pár fejezetben, amit olvastam. Más ilyen művekben, ha nem is nagyon, de érezhető, hogy ez az érzés nem igazán egészséges, itt ezt nem vettem észre.
A grafika: szép, bár nem lélegzetelállító, inkább csak szimplán szép. 2009-ben jelent meg először, jelenleg még fut, szóval kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből. Bár sokat nem várok el tőle.
Ha pontozni kéne: 10/5
Ami jó:
- a rajzok szépek
- Hirose idétlenkedése
Ami rossz:
- Noa maga
- Hirose túlzott mániája a húga iránt
- hiányzik a megbánás érzése

Brave 10 - 1. rész

Első alanyom a Brave 10 című anime, annak is az első része. 2007-ben debütált manga formájában, egészen 2010-ig, a mangaka pedig, Shimotsuki Kairi. A története pedig a következő: a Sengoku korban vagyunk, már az elején megismerkedünk egyik főszereplőnkkel, Kirigakure Saizo-val, akiről hamar kiderül, hogy nindzsa. Nyugodtan pihenget, amikor is felbukkan egy érdekes lány, aki rögtön a bajt hozza rá, így némi harcot is láthatunk. A lány neve is kiderül, Isanami, aki az Izumo szentély papnője és mivel a szentélyt felgyújtották, valamint az ottaniakat kivégezték, menekülésre kényszerül. Na persze némi küldetést is kapott, méghozzá azt, hogy kérjen segítséget Sanada Yukimura-tól, aki az Ueda vár ura. Isanami tehát elindul Saizo-val együtt, akinek meg kell védenie őt a rájuk támadóktól. Egy bizonyos Sarutobi Sasuke nevezetű egyén is feltűnik, aki Sanada egyik csatlósa (szépen mondva). Hogy kicsit haladjunk, végre képbe kerül Sanada is, aki nem igazán hajlandó segíteni a bajba jutott lányon (eléggé önző), de egy éjszakára megengedi, hogy maradjanak. Döntése hamar megváltozik, mikor látja Isanami képességét. Ennek köszönhetően maradhat, és mivel Isanami nem óhajt elválni Saizo-tól, így ő is maradásra kényszerül.

Ez tehát az első rész történése. Nem mondom, hogy nem érdekelne a folytatás, így természetesen tovább nézem, hogy lássam a végét. Ami megfogott benne, az talán a főszereplő maga, vagyis Saizo. Sanada már most megmutatta a foga fehérjét, amivel elérte, hogy negatív személlyé nyilvánítsam. Isanami mintha kettős személyiséggel rendelkezne, de ezt nem akarom elhamarkodni, de az már biztos, hogy egy "mindig ments meg lány", ami persze nem feltétlenül rossz. Végleges véleményt a történetről, az utolsó rész után szolgálhatok.

A zene: az opening az nem rossz, bár nem épp a legjobb zene, amit hallhatunk. Nem igazán nyerte el a tetszésemet, van akinek tetszik, van akinek nem. Én az utóbbi kategóriába tartozom. Az ending pedig a részemről pocsék. Szeretem a japán zenét, de ez nem igazán megnyerő.

A grafika: gyönyörű, de idei anime, így ez elvárható. Minden karakter kidolgozott lett, a harcok is tetszenek, bár az első részben kissé keveslem, de talán beindul az egész történet.

Bemutatkozás

Sziasztok! Kezdésnek egy bemutatkozással jönnék, hogy megismerjetek. Netes nevem Kahori Nanami (amúgy Barbi vagyok). Már 22 éves, de még mindig anime és manga fan, persze nem túlzásokba esve. Fodrász volnék, és bár a szerencse manapság elkerül, ennek ellenére nem mondhatom balszerencsésnek magam. Életem során megismertem jó pár animét. Egyeseket megszerettem, de ennek ellentéte is meg volt már. Volt olyan is, amit eleinte szerettem, de már nem nagyon. Ennek a blognak a lényege pont ez. Saját kritikám animékről és mangákról. Csupán csak néha fog becsúszni más téma, mint például japán, vagy koreai együttesek. Remélem, hogy érdekes lesz az oldal és sokan néztek majd fel.