Oniichan Control

Második bejegyzésemben egy manga kapta a megtiszteltetést, ami nem más, mint az Oniichan Control. A címből már sejthető, hogy mi is lappang a középpontban. Igen, egy bátyus és húgica esete egymással, érdekes tálalásban. A mangaka, Kagesaki Yuna, akinek hálával tartozhatunk eme remek történetért (és a Higurashi naku koro ni is neki köszönhető). Hirose Goushi egy kissé beteg alak, ugyanis teljesen odavan a húgáért, természetesen félreérthető módon. Ő is egy fajta otaku, csak annyiból, hogy nem animék töltik be szobáját poszterek képében (és más egyéb), hanem a húga köszön vissza mindenről. Hogy erre családja ne jöjjön rá, főleg az érintett személy, így Tokyo-ba költözik, hogy rajonghasson drága húgáért. Így akár vége is lehetne, de nem ugyanis Hiroshi számára érkezik a csapás (3 év után), húgi képében, aki jól tudja, hogy bátyja hogyan is érez. Megkezdődik a leselkedés, amit persze Noa végez el. Lényegében kínozza bátyját, de ennek is meg van az oka... ő is így érez.
Véleményem: bevallom őszintén, szeretem az ilyen típusú mangákat illetve animéket (pl: Koi Kaze), de nem beteges tálalásban. Noa karaktere egyszerűen idegesítő, ahogy bánik a testvérével eléggé visszataszító. Ráadásul a megbánás nem igazán köszön vissza, legalábbis azon pár fejezetben, amit olvastam. Más ilyen művekben, ha nem is nagyon, de érezhető, hogy ez az érzés nem igazán egészséges, itt ezt nem vettem észre.
A grafika: szép, bár nem lélegzetelállító, inkább csak szimplán szép. 2009-ben jelent meg először, jelenleg még fut, szóval kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből. Bár sokat nem várok el tőle.
Ha pontozni kéne: 10/5
Ami jó:
- a rajzok szépek
- Hirose idétlenkedése
Ami rossz:
- Noa maga
- Hirose túlzott mániája a húga iránt
- hiányzik a megbánás érzése