Blood-C

Sziasztok! Túl vagyok egy újabb animén, ami a Blood-C lett. Összesen 12 részt tudhat magának, valamint a híresebb CLAMP stúdiót is. 2011-ben került ki. Az első rész után, íme a története: Kisaragi Saya történetünk főszereplője, édesapjával, Kisaragi Tadayoshi-val él együtt, mivel édesanyja már nem él. Persze főzni egyikük sem tud, így a Guimauve kávézó eladója készíti számukra az ételt. Fumito, mert hogy így hívják az eladót, közelebb kerül Saya-hoz. Minden nagyon szép és jó, hiszen adott egy lány, aki ügyetlen, de szeretni való, az apja és persze a barátok, valamint a szerelem sem hiányozhat. Ha nem is lennének benne szörnyek, sem harc, akkor egy átlagos animével találkoznánk, de ebben semmi sem az, aminek látszik. Kezdésnek ott van Saya aki, ha harcra kerül a sor, piros szemekkel, nagy erővel végez az érdekesebbnél érdekesebb szörnyekkel. Ahogy haladunk előre egyre több szereplőtől kell elbúcsúzni, ugyanis a régi korok gyermekei szeretik az embereket, túlságosan is, pláne megenni őket. Saya barátai is csúfosan végzik, és egyre furcsább minden. Már azt hihetnénk, hogy mindennek vége, de ekkor kapjuk a nagy pofont, Nene, Nono és még pár barát épségben mutatja meg magát. Ilyenkor van az, hogy most mi is van? Hiszen ők meghaltak... De megkapjuk a magyarázatot, csak színészkedés volt az egész, legalábbis a főbb szereplők részéről, a mellékszereplők tényleg kajaként végezték. Szóval a nagy zűrzavar közepette megkapjuk a megvilágosodást és tiszta lesz a kép, bár a befejezés folytatásért kiált.
És egy kis kritika tőlem: nem írtam le mindent, de nem is akartam, hiszen olyan sok minden nem történik benne. Az első 8-9 rész eléggé unalmas és egyhangú. Saya énekel, közben iskolába megy, de előtte a kávézóba, majd haza, amint végzett és egy kis szörny nyirbálás. A történet igazán az utolsó pár részben indul be, ami ködös volt az meg az utolsó részben derült ki. Mondhatom azt is, hogy az eleje csak felesleges időhúzás, hiszen ez így is van. A zenékre rátérve, az opening az hihetetlenül tetszik, az ending sem rossz, de nem nőtt a szívemhez, ettől függetlenül Nana Mizuki hangját szeretem. A grafika tetszik, de ha az évet nézzük, ez el is várható. A szörnyek, nos a legtöbb eléggé otrombán néz ki, de a díjat a nyúlszerű lényeknek adnám, ha lehetne. Írhatnék még negatívumokat, de inkább a pontozás.
Ha pontoznám: 10/4
Ami jó:
-Saya igazi énje
-opening
-az utolsó 2 rész
-a gonosz karaktere (nem volt olyan rossz)
Ami rossz:
-felesleges részek
-unalmas történet menet
-röhejes szörnyek, leginkább a nyulak
-elnyújtott tesztrészek a karaktereknél
-feleslegesnek ható szereplők
-az ikrek vinnyogása
-sok vér